Egy egykori cégvezető útja a coaching felé
Mi történik akkor, ha egy vezető elveszíti mindazt, amit felépített – és közben újra felfedezi önmagát?
Ez az én történetem. Nem egy karrierúté. Hanem egy emberé, aki sokáig másokat támogatott – majd megtanulta, mit jelent maga is támogatásra szorulni.
Egy ajándékkönyv, ami tükröt tartott
Több mint tíz éve kaptam az egyik munkatársamtól egy könyvet ajándékba. A címe: Akarsz róla beszélni? Mikor megkérdeztem, miért ezt választotta, csak annyit mondott:
„Mert hozzád mindig bejöhetek. Tudom, hogy meghallgatsz. Nem udvariasságból – hanem mert tényleg érdekel, hogy mi van velem.”
Akkor még nem gondoltam, hogy ez a visszajelzés egy teljes irányváltás kezdete lesz. De az volt.
Először engem hallgatott meg valaki
Később én is coach segítségével kezdtem dolgozni önmagamon. Először éreztem azt, hogy valaki valóban rám kíváncsi – nem a posztomra, nem a teljesítményemre, hanem arra, hogy ki vagyok emberként.
Ez mindennél többet jelentett. Nem tanácsokat kaptam, hanem figyelmet. Nem stratégiákat, hanem tükröt. Az együttműködés során új célokat tudtam kitűzni – olyanokat, amik nem kívülről jöttek, hanem belőlem fakadtak.
A mélypont, ami új irányt adott
Egy ponton azonban minden, amit felépítettem, darabokra hullott. A cégem megszűnt, és az életem addigi struktúrái egyik napról a másikra eltűntek. Nem voltam dühös – de annál inkább mélyen csalódott. Mert nem csak én kerültem nehéz helyzetbe, hanem sokan mások is, akik bennem bíztak.
Ez az időszak megfosztott mindattól, amiben addig az értékemet mértem – és mégis, visszaadta azt, aki mindig is voltam. Egy ember, aki kérdez, figyel, jelen van. Egy vezető, aki nem csak irányít, hanem kapcsolódik.
Újra az emberekre figyelek – de másként
Most azon dolgozom, hogy segítsek olyan vezetőknek, akik a mai világban újra akarják értelmezni saját szerepüket. Akik nem érzik jól magukat a gyorsuló tempó, az ESG-nyomás, a generációváltás vagy az elszigetelődés közepette. Akik nem tanácsra, hanem valódi figyelemre vágynak.
Leginkább olyan tapasztalt férfi vezetőkkel dolgozom, akik tudják, hogy valami elmozdult – de nem látják még, hogyan találhatnának vissza önmagukhoz. Talán azért is, mert magam is kerestem az apámmal való kapcsolatot, talán mert most én is apa vagyok, és próbálok mást adni a fiamnak.
Nem coachként kezdtem – de mára az vagyok
Nem a papír, nem a cím teszi azzá az embert. Hanem a jelenlét, a figyelem, a kérdések. Én ezekkel dolgozom. Van, amikor beszélgetünk. Van, amikor konkrét változást tervezünk. De a lényeg mindig ugyanaz: meglátni, mi tart vissza – és elindulni.
Meghívás
Ha olvasod ezt, és valami megmozdult benned, ne gondold túl. Nem biztos, hogy most van itt az ideje. De ha úgy érzed, hogy valaki végre tényleg rád lenne kíváncsi, nem a szerepedre – akkor talán itt az ideje egy beszélgetésnek.
